Velem mindig csodadolgok történnek:) Most például az, hogy "pallér" lehetek egy írócsoportban, egy kedves barátom ötletének köszönhetően (jutott is eszembe Csokonai Vitéz Mihály életének egy részlete a kollégiumi önképzőkörről:), így már két napja ennek bűvöletében élek... Furcsa, kettős érzés volt belekezdeni, egyrészt izgalmas kihívásnak tűnt, másrészt viszont ez a "vezető szerep" nem igazán illik a személyiségemhez, így kicsit tartottam is tőle. Viszont Hédivel már hosszabb ideje együtt munkálkodtunk, és úgy tűnik, ez a másfajta közös dolog is nagyon bejön nekünk, így vállvetve...
2011. november 29., kedd
2011. november 23., szerda
Sapka és madártej...
Csodálatos nyakmelegítő |
Mivel a vajszínű gombolyagból mindössze kettő volt készleten, a biztonság kedvéért választottam hozzá egy sárgát. És ahogy itthon nézegettem, egyfolytában a madártej képe volt előttem. Szinte éreztem az ízét is, ami azért is furcsa, mert kb. száz éve nem ettem már madártejet (bár mindig is a kedvenceim között volt). Úgyhogy természetesen a kötés közben sem hagyott nyugodni a gondolat, addig-addig, amíg egy szép péntek délutánon összehoztam. (Nyamm!) A feledhetetlen ízélmény megtette a hatását...
2011. november 22., kedd
Első Közös Zserbónk és Tsai Emlékére
Az én kis diótörőm |
Tehát ez most egy rendhagyó bejegyzés lesz, azt is mondhatnám, olyan JAD-féleség:)
2011. november 21., hétfő
Befed ez a kék ég...
Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
Órám tisztességes csak légyen utolsó.
Akár farkas, akár emésszen meg holló,
Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.
Órám tisztességes csak légyen utolsó.
Akár farkas, akár emésszen meg holló,
Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.
(Zrínyi Miklós)
Az egyetlen igazság
2011. november 20., vasárnap
Oly szép a téli jégvilág...
A hóban alvó dombok... |
Három teljes napig volt nálunk iszonyat nagy köd, zúzmara és társai... Eszembe jutott erről egy kósza dallam, némi szövegfoszlánnyal, és nem tudtam szabadulni tőle. Egy napig dúdolgattam magamban, a szövegét azonban hasztalan kerestem az emlékeim között. Aztán a kezdő sora is kiesett a fejemből...
2011. november 18., péntek
Péntek reggeli fíling
Mit is mondhatnék... |
Mennyi mindent ki tud fejezni egy-egy gesztus, egy arc...
Ma reggel ajándékba kaptam ezt a zenét, és azonnal szíven talált. Bár ismerős volt valahonnan. A filmet is láttam, ezer évvel ezelőtt, úgyhogy már azt sem tudom, milyen hatással volt rám, de most ez a fénykép olyan megható nekem. Csak így önmagában, kiszakítva eredeti környezetéből, bármi is legyen az... Szeretem azt, ami szavak nélkül beszél, és ez nagyon sokat mond - de hogy mit, azt a szavak nem tudják.
Érdekes paradoxon ez bennem, hiszen szavakkal dolgozom, a szavak bűvöletében és világában élek, jó barátaim ők. És mégis, itt van ez a látszólagos ellentmondás. És olyan jó ez így... Talán ettől is kerekebb a világom.
2011. november 13., vasárnap
KicsiKirályfi és egyéb édességek
A Macikirályság ura |
Hova is "szaladjon" egy anya, akinek a gyermeke hajnali fél hétkor a sötét előszobában való jó néhány perces szöszmötölés után pizsamás királyfiként jelenik meg, stílusosan "Freedom" felirattal... szinte már csak a fehér paripa hiányzott alóla:) Hát persze, hogy azonnal előkaptam a fényképezőgépet, s talán a kicsit sem meglepő lelkesedésemet látva, Őkirályfisága kivételesen méltóztatott megengedélyezni a vakuvillogtatást is:)
2011. november 10., csütörtök
Lélek-rajz
A képek... elmondják az elmondhatatlant |
vagy inkább a lélek rajza. Rajz a lélekről. Hogyan lehet lerajzolni a lelket, merülhet fel a kérdés a racionálisabban gondolkodó gondolkodókban... Nos, ezt idáig én sem nagyon tudtam, de egy - immár megszokott - különös véletlen folytán alkalmam volt megtapasztalni, hogy lehet. Sőt, nagyon is...
2011. november 8., kedd
... és újra a csend
Az én csendem most... |
Mostanság kevés helyet hagytam az ihletnek, azt is mondhatnám, még ihleni sincs időm:) De ez valójában szomorú... Viszont szomorkodni sincs időm, főleg ilyesmin, úgyhogy mivel semmi időm, most is csak gyorsan megírom ezt a bejegyzést, mert ezt nem lehet kihagyni.
2011. november 2., szerda
"Egyszer kábé este hatkor..."
Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár,
"Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?" [...]
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár,
"Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?" [...]
Olvashatjuk Tóth Árpád bravúros fordításában a híres klasszikus kezdősorait.
(És aki nosztalgiázni szeretne, itt találja a teljes verset.)
Ugyanis a többit elhallgatom, mert engem most nem Poe eredetije dobott föl, hanem... ki más, mint Varró Dániel, aki egy őszi napon únatkozott:)
(És aki nosztalgiázni szeretne, itt találja a teljes verset.)
Ugyanis a többit elhallgatom, mert engem most nem Poe eredetije dobott föl, hanem... ki más, mint Varró Dániel, aki egy őszi napon únatkozott:)
Nekem úgy tűnik, ez elég hasznos únalom volt...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)