Várnai Zseni: Csodálatos

Várnai Zseni

"A gyerekem az életemnek mása,
ő én vagyok, de mégis Ő maga.
Csodáltam őt, amikor járni kezdett,
mikor kibuggyant legelső szava,
s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:
lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?
s mikor benne is képek szárnyasodtak,
akkor éreztem, hogy már elhagyott."

Szabó Lőrinc: Párbeszéd

Félek, Atyám – úgy zúgnak a harangok!
fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!…
Ne félj, fiam – téged hívnak a harangok,
te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is.

Félek, Atyám – megtörtem a harcban, a hitben,
és éhes sárkányok elé ejtem a kardot!…
Ne félj, fiam – megtartalak a harcban, a hitben,
s karommal égig emeled azt a kardot.

Mit ér az ember, mit a vágy meg az önvád,
mit ér törékeny szavam az őrült viharban?…
Ne félj, fiam – az a kín, az a vágy, az az önvád
téged tisztít örök-kék égbolttá a viharban!

Akit az istenek szeretnek

Gyerekeskedés:)

A legaranyosabb kislány te vagy, anya! - ezt mondta Ádi tegnap este. Mivel emlékeim szerint kislány már régen voltam, próbáltam érvelni a korommal, mondván, hogy inkább néni vagyok, ő  azonban meggyőzött, mint mindig, vagyis mostanában már egyre többször. Azt mondta, értem a viccet (az ő vicceit), bolondozok és ilyesmik. Egyszóval, úgy viselkedem, mint egy gyerek. Ez a kiejelentés más körülmények között talán nem válna a javamra, ám az ő szájából mindenképp a legnagyobb dicséret anyai lényegemet tekintve:)

Az eszmélés...

Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz.

Felismerés

Ha fiatalabb koromban mondott volna valaki hasonlókat, biztosan nem hittem volna neki. Viszont elteltek az évek, és szereztem néhány tapasztalatot. Ma már azt mondom, igen, ez így van. Persze, nem mindenkivel, de velem biztosan, mert éltem már át ilyesmit.

Ajándék

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.

(Márai Sándor)

Kívánok Neked elegendőt...

Kitaláltam ilyenformán egy virtuális ládikát, ahová gyűjtögetem majd a kincseimet. Azt el kell árulnom, hogy általában a fészről szemezgetek, amit éppen azért szeretek, mert ott lehet olyant, hogy csak a szépet és a jót találom meg.

A mai napom kincsét egy történet végéből hoztam el. 

"Szeretlek, és kívánok Neked mindenből elegendőt."

Restart

Az elmúlt fél év során, miközben nagy örömömre egészen más dolgokkal foglalkoztam, mint addig, sokszor nosztalgiával gondoltam vissza az aktív blogírós időszakomra, ami persze más szempontból egy elég nehéz része volt az életemnek. De hát mindig vannak nehézségek, és minden nehézségben örülünk, ha megtaláljuk a szépséget, örömet is...