Ajándék

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.

(Márai Sándor)

Kívánok Neked elegendőt...

Kitaláltam ilyenformán egy virtuális ládikát, ahová gyűjtögetem majd a kincseimet. Azt el kell árulnom, hogy általában a fészről szemezgetek, amit éppen azért szeretek, mert ott lehet olyant, hogy csak a szépet és a jót találom meg.

A mai napom kincsét egy történet végéből hoztam el. 

"Szeretlek, és kívánok Neked mindenből elegendőt."

Restart

Az elmúlt fél év során, miközben nagy örömömre egészen más dolgokkal foglalkoztam, mint addig, sokszor nosztalgiával gondoltam vissza az aktív blogírós időszakomra, ami persze más szempontból egy elég nehéz része volt az életemnek. De hát mindig vannak nehézségek, és minden nehézségben örülünk, ha megtaláljuk a szépséget, örömet is...