2013. május 26., vasárnap

Várnai Zseni: Csodálatos

Várnai Zseni

"A gyerekem az életemnek mása,
ő én vagyok, de mégis Ő maga.
Csodáltam őt, amikor járni kezdett,
mikor kibuggyant legelső szava,
s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:
lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?
s mikor benne is képek szárnyasodtak,
akkor éreztem, hogy már elhagyott."



2013. május 25., szombat

Szabó Lőrinc: Párbeszéd

Félek, Atyám – úgy zúgnak a harangok!
fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!…
Ne félj, fiam – téged hívnak a harangok,
te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is.

Félek, Atyám – megtörtem a harcban, a hitben,
és éhes sárkányok elé ejtem a kardot!…
Ne félj, fiam – megtartalak a harcban, a hitben,
s karommal égig emeled azt a kardot.

Mit ér az ember, mit a vágy meg az önvád,
mit ér törékeny szavam az őrült viharban?…
Ne félj, fiam – az a kín, az a vágy, az az önvád
téged tisztít örök-kék égbolttá a viharban!


2013. május 19., vasárnap

Akit az istenek szeretnek

Gyerekeskedés:)
A legaranyosabb kislány te vagy, anya! - ezt mondta Ádi tegnap este. Mivel emlékeim szerint kislány már régen voltam, próbáltam érvelni a korommal, mondván, hogy inkább néni vagyok, ő  azonban meggyőzött, mint mindig, vagyis mostanában már egyre többször. Azt mondta, értem a viccet (az ő vicceit), bolondozok és ilyesmik. Egyszóval, úgy viselkedem, mint egy gyerek. Ez a kiejelentés más körülmények között talán nem válna a javamra, ám az ő szájából mindenképp a legnagyobb dicséret anyai lényegemet tekintve:)